Az életkor után járó szabadság fontos kérdés lehet, amikor tervezzük az életünket. Ha alkalmazottként munkahelyen dolgozunk, a munka törvénykönyve szerint mindenkit megillet a munkavégzés után szabadság, hiszen a munka megfelelő elvégzéséhez hozzátartozik a pihenés és regenerálódás is. Az alapszabadság évente 20 nap, és ez kiegészülhet pótszabadságokkal életkor és egyéb tényezők alapján. Az alábbiakban összeszedtük a legfontosabb dolgokat a pótszabadságról és az életkor után járó szabadságról.
Mit jelent az életkor után járó szabadság?
Az életkor után járó szabadság azt jelenti, hogy ahogy minél idősebbek leszünk, annál több szabadságra tarthatunk igényt. Ez a szabadság-mennyiség automatikusan növekszik az életkorunkkal, míg eléri a plusz tíz napot 45 éves korban; ekkor tehát évente 30 munkanap szabadságra mehet el a munkavállaló.
Amikor tehát fizetett szabadságról beszélünk, akkor az alapszabadságra és az azon felül különböző okokból igényelt pótszabadságokra gondolunk. Pótszabadság járhat az életkorunk után, de a családi helyzetünkből, hivatásunkból vagy váratlan helyzetekből fakadóan is.
Mennyi szabadság jár általánosságban?
Az alapszabadság 20 nap, erre jön rá az életkor szerint igényelhető szabadságnapok száma. Régebben rendes szabadságnak hívták, most már csak egyszerűen szabadságnak. A szabadság munkanapot jelent, a hétvégék és a fizetett ünnepnapok nem számítanak bele.
A szabadság a legtöbb esetben a ledolgozott napok után jár, tehát ha a munkavállaló bármilyen okból a naptári évnek csupán egy részében dolgozott, akkor a szabadság is annak alapján kerül kiszámításra.
Munkával töltött napoknak számítanak, vagyis a szabadság kiszámításába beleszámítanak a következő helyzetek: a pihenőnap (pl rendkívüli munkavégzés ellenértéke); kisgyermekek gondozása kapcsán: a szülési szabadság (CSED), a GYED (vagy a GYES) első hat hónapja; keresőképtelenség (naptári évenként harminc napot meg nem haladó időszak); valamint a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot nem meghaladó időszaka, ez utóbbi fizetés nélküli szabadságnak minősül.
A betegszabadság olyan szempontból kivétel, hogy itt nem a fizetésének a 100%-át, hanem csak a 70%-át kapja meg a dolgozó. Betegszabadságból évente 15 napot biztosít a munkáltató, az ezen felüli betegséggel töltött napokra táppénzt kap a munkavállaló.
További esetek, amikor rendkívüli szabadságot igényelhet a munkavállaló:
Hozzátartozó halála esetén két nap szabadság jár; önkéntes vagy létesítményi tűzoltói szolgálat teljesítésének időszaka; a szoptató anyát az első fél évben megilleti napi kétszer egy óra. Véradáskor 4 órát maradhat távol a munkavállaló; aztán a kötelező orvosi vizsgálatok időtartama; a gyermekre vágyók reprodukciós folyamatában az orvosi vizsgálatának és kezelésének időszaka; általános iskolai tanulmányokra, illetve megállapodás szerinti képzés időtartamára vonatkozó időszak, bíróság vagy hatóság felhívására, ha az eljáráshoz személyes részvétel szükséges. Ezeken kívül a különös méltánylást igénylő (családi vagy egyéb elháríthatatlan okok miatti) esetek kapcsán is igényelhető rendkívüli szabadság.
Ezekben az esetekben távolléti díj illeti meg a munkavállalót, ezért nevezhetjük pótszabadságnak vagy rendkívüli szabadságnak.
Milyen okokból kifolyólag lehet pótszabadságot igényelni?
Sokféle ok lehet, amely alapján a munkavállaló pótszabadságot igényelhet, leginkább családi, magánéleti helyzetek, vagy hivatással kapcsolatos teendők kapcsán.
Gyermekek után járó pótszabadság
A 16 évesnél fiatalabb gyermekek után a munkavállalót évi plusz 2 nap szabadság megilleti, két gyermek esetében 4 nap, annál több gyermek esetében évente 7 nap szabadság vehető igénybe. Amint a gyermek betölti a 16. életévét, az az utolsó év, amelyben ezt a szabadságot igénybe lehet venni.
Apaszabadság
Az apának gyermeke születésekor 5 nap, ikergyermekek esetén 7 nap szabadságot van lehetőségük kivenni, legfeljebb a születést követő második hónap végéig. Ezen az időszakon belül azonban az apának lehetősége van eldönteni, mikor szeretné az extra szabadságot.
Fiatal munkavállaló szabadsága
18 éves kornál fiatalabb munkavállaló esetén évente 5 nap pótszabadság jár neki, egészen addig az évig, amelyben betölti a 18. életévét, ekkor kapja meg utoljára.
Ártalmas vagy veszélyes munkakör után járó szabadság
Aki olyan munkát végez, amely tartósan potenciális veszélyt hordoz, pl. föld alatt dolgozik, esetleg röntgensugarakkal napi három óránál többet, azok számára évente 5 nap pótszabadság igényelhető.
Megváltozott munkaképességűek szabadsága
A megváltozott munkaképességet régen fogyatékosságnak hívták. Ide tartoznak a gyengénlátók, a siketek, a testi vagy szellemi fogyatékkal élők. Ez minimum 50%-os károsodást jelent, melyet orvos diagnosztizált. Az ő esetükben évente 5 nap plusz szabadság jár.
Mennyi szabadság jár a különböző életkorok esetén?
25 éves kor felett plusz egy szabadnap, 28 éves kortól még egy plusz szabadnap jár, 31 éves kortól plusz három nap, majd ezt követően két évenként egy-egy napot kap a munkavállaló az alapszabadságra. Ezt a fajta, életkor után járó szabadságot attól az évtől lehet igénybe venni, amelyben a munkavállaló betölti az adott életkort. Az életkor után járó szabadságok maximális mértéke 10 nap, ez 45 éves kortól jár mindenkinek, ez után már nem növekszik az éves szabadság száma. 18 éves kor alatt évente 5 nap szabadság jár pluszban.
Életkor után járó szabadság: Ki dönt a szabadság kiadásáról?
Alapesetben a munkáltató dönt, a fenti törvényi keretek között, de meg kell hallgatni a a munkavállalót is. Az alapszabadság napjai közül 7 napról a munkavállaló maga dönthet, amennyiben a munkáltatót 15 nappal a tervezett szabadság előtt tájékoztatja. Ez a kötelezettség természetesen vice versa működik, a munkáltatónak is időben tájékoztatnia kell a dolgozóit. A munkáltatónak ezen kívül figyelnie kell arra is, hogy egy évben 14 egybefüggő nap álljon rendelkezésre a munkavállaló számára, hogy lehetősége legyen megfelelően kipihenni magát.
A munka megkezdésének első három hónapjában a munkáltató nem köteles kiadni a szabadságot, később azonban az igényelt szabadságot legfeljebb két részletben ki kell adnia. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne próbaidő alatt szabadságra menni, csak érdemes megfontolni a kérést, hogy mennyire fontos számunkra; hiszen az elbocsátás kockázatát rejti magában.
A szabadság bizonyos esetekben átvihető a következő naptári évben. Általában akkor, ha az év végén betegség, többletmunka vagy egyéb ok miatt nem sikerült kivenni a megfelelő mennyiségű éves szabadságot, a munkáltatónak van lehetősége átcsúsztatni a következő évre a szabadságot. A főszabály azonban az, hogy az adott naptári évben kell kiadni, amelyben az jár, amelyben a munkát elvégezte – hiszen a pihenés a munka után jár.
Lehet-e pénzre váltani a pótszabadságot?
Az általános szabály az, hogy a pótszabadságot nem lehet pénzre váltani. Csak abban az esetben valósulhat meg, hogy a szabadságot kifizetik, ha az adott évben a munkaviszony megszűnéséig nem sikerült kiadni a megfelelő mennyiségű szabadságot. A ki nem adott szabadságra való igény három év alatt évül el, ez időn belül lehet érvényesíteni, akár jogi úton is.