Felmondás munkavállaló részéről: ezerféle okból dönthet úgy az ember, hogy otthagyja biztos állását, és máshol keresi a boldogulását. Teheti ezt jókedvében, egy kecsegtetőbb munkahely reményében, vagy kényszerűségből, az elviselhetetlenné váló munkakörülmények miatt. De akár keserű, akár örömteli a távozás, munkavállalóként érdemes felmondásunkat körültekintően intézni. Ehhez nyújtunk némi segítséget az alábbiakban.
Hogyan mondhatok fel?
A munkaviszony megszüntetése nem minden esetben felmondás. Amennyiben a munkaadóval kiegyensúlyozott viszonyban vagyunk, távozásunk lehet konszenzusos, vagyis akár közös megegyezéssel bonthatjuk fel a szerződésünket. Ez a legegyszerűbb megoldás, mindenki jól jár. Ha azonban a munkaadó ellenérdekelt, vagyis nem hajlik a megegyezésre, akkor folyamodhatunk a felmondáshoz. A felmondás jellegét több körülmény is befolyásolhatja: más szabályok vonatkoznak rá, ha próbaidő alatt vagyunk, más, ha próbaidőnk már letelt; mások a következményei, ha határozott idejű munkaviszonyban dolgozunk, és mások, ha határozatlan idejűben; másfajta felmondáshoz kell folyamodnunk, ha sürgős a távozásunk a munkahelyünkről, és másfajtához, ha ráérünk továbbállni.
Mire kell figyelni, ha munkavállalóként mondok fel?
Talán a legfontosabb dolog, mielőtt bármilyen lépést teszünk, hogy pontosan megismerjük a jogi helyzetünket, vagyis munkavégzésünk törvények adta, illetve a munkaszerződésünkben foglalt feltételeit. Érdemes tehát első körben elolvasni a munkaszerződést, amely alapján alkalmazásban állunk. A jól megírt munkaszerződés elég sok paraméterét meghatározhatja a felmondásnak, ilyenkor a folyamat szinte kötött pályán halad, ugyanakkor hasznos, ha alaposan megnézzük, milyen lehetőségeink vannak. Másfelől figyeljünk arra, hogy ne terheljük a felmondást felesleges konfliktusokkal, hiszen a munkaadó jóindulatára bizonyos esetekben így is szükségünk van.
Hogyan lehet szabályosan felmondani?
Mint feljebb leírtuk, a felmondást befolyásolhatja a munkaszerződésünk jellege, a munkahelyünkről való távozásunk sürgőssége, illetve a felmondásunk folyománya. Ezeknek függvényében tehát a munkavállalói felmondás alábbi típusait különböztethetjük meg: 1) próbaidő alatti felmondás, 2) közös megegyezéssel történő felmondás, 3) felmondás a munkavállaló részéről (vagy ahogyan korábban nevezték: rendes felmondás), 4) azonnali hatályú felmondás.
Felmondás próbaidő alatt
A próbaidő, mint neve is mutatja, arra szolgál, hogy se a munkaadó, se a munkavállaló ne kötelezze el magát a munkavégzés tekintetében. A munkaadó felmérheti alkalmazottjának képességeit a gyakorlatban, a munkavállaló pedig megismerheti valós munkakörülményeit, kollégáit, illetve munkakörének pontos paramétereit. Amennyiben egyik vagy másik félnek nem felel meg, amit tapasztal, minden következmény nélkül felmondhatja a szerződést. A próbaidő meghatározása, ami egyébként nem kötelező jellegű kitétel, a munkaszerződés egyik eleme. A munkaadó, amennyiben alkalmazza a próbaidőt, azt 30 naptól 3 hónapig terjedő időtartamban határozhatja meg. Utólagosan semmiképpen nem kerülhet bele a munkaszerződésbe. Felmondás szempontjából a próbaidő jelentősége az, hogy azonnali hatállyal és indoklás nélkül hagyhatjuk ott a nem kívánt munkahelyet. Igaz, a munkaadó is hasonló feltételekkel mondhat fel a munkavállalónak. Itt is írásban kell benyújtani a felmondást, de semmilyen indoklást nem szükséges hozzáfűzni. A próbaidő lejártával a munkaszerződés azonnal érvényes lesz, és onnantól bonyolultabbá válik a felmondás.
Felmondás közös megegyezéssel
Felmondásunk indoka nagyon sokféle lehet, de ezeknek az indokoknak jelentős része nem valamilyen munkaadó és munkavállaló közötti vitás helyzet, vagy konfliktusos viszony miatt fogalmazódik meg (jobb munkaajánlat, személyes okok, költözés, betegség stb.). Ilyen esetekben, és különösen akkor, ha a munkaadóval kiegyensúlyozott a kapcsolat a legésszerűbb a közös megegyezéssel való felmondáshoz folyamodni. Mivel ilyenkor nincs ellenérdekeltség a munkáltató részéről, a felmondás részleteit nyugodtan meg lehet beszélni, és a munkaszerződésben foglaltaknak megfelelően ki lehet közösen alakítani a felmondás módját és részleteit, amiket pontosan rögzítenek a felmondás dokumentumában. Közös megegyezés esetében a felmondást a munkaadó és a munkavállaló egyaránt aláírja, ezért később azt jogi úton megtámadni nem lehet. Ennek megfelelően a felmondásnak szövegszerűen is tartalmaznia kell, hogy a munkáltató és a munkavállaló egyetértésével és beleegyezésével történik a munkaviszony megszüntetése.
Felmondás a munkavállaló részéről (rendes felmondás)
Erre a felmondás típusra akkor kerülhet sor, ha a munkáltató és a munkavállaló közti viszony nem ideális. Nyilvánvalóan ebben az esetben lelkileg megterhelő döntés van a lépés hátterében, ugyanakkor maga a felmondás alapvetően nem különösebben bonyolult procedúra. Határozatlan idejű szerződés esetén még indokolnunk sem kell döntésünket, ez csupán a munkáltató kötelessége. Ezzel szemben a határozott idejű munkaviszony felmondása már alapos indoklást igényel. Mindkét esetben érdemes a munkaszerződésünk betűje szerint eljárni, de a határozott idejű munkaszerződéssel dolgozók számára fontos, hogy kellően tájékozódjanak, felmondásuk indoklása megfelel-e a jogszabályi előírásoknak.
Azonnali hatályú felmondás
Ez a felmondás típus csak abban az esetben alkalmazható a munkavállaló részéről, ha a munkaadó súlyosan megszegi a munkaszerződésben foglaltakat, vagy megnehezíti a munkavégzés feltételeit és körülményeit, például olyan munkát végeztetne a munkavállalóval, ami távol áll a szerződésben, illetve a munkaköri leírásban foglaltakkal, számottevően megváltoztatja a munkavégzés kijelölt helyszínét stb. Az azonnali felmondást jól meg kell gondolni, ugyanis azt csak a munkáltató hozzájárulásával lehet visszavonni.
A felmondási idő
A próbaidő alatti valamint az azonnali hatályú felmondást kivéve, amennyiben a munkavállaló dönt úgy, hogy elhagyja munkahelyét, számolnia kell azzal, hogy a munkáltató felmondási idő kitöltésére kötelezi, vagyis a felmondás napjához képest további időt kell még ledolgoznia. Erre azért van szükség, mert a felmondás okozta űrt a munkáltatónak ki kell töltenie: új munkaerőt keresni, vagy elosztani a munkát a kollégák között. Ez pedig időbe telhet. A felmondási időt a törvény szabályozza, de a munkáltató ettől eltérhet, no persze kizárólag lefelé, meghosszabbítani azt nincs joga. A felmondási idő hossza a munkavállaló munkaviszonyban eltöltött éveinek számától függ. Ha munkahelyünkön három évnél rövidebb időt dolgoztunk, a felmondási idő harminc naptári nap. Ha húsz vagy annál több évig tartott munkaviszonyunk, ez az időtartam akár kilencven nap is lehet. Figyelem, mindig naptári napról beszélünk, ünnepnapostul és hétvégéstül!
Végkielégítés
Sokakban felmerül egy munkaviszony megszűnése kapcsán a végkielégítés lehetősége, de tudnunk kell, hogy amennyiben a munkavállaló mond fel, úgy csak két esetben jogosult rá. Az egyik ilyen lehetőség a közös megegyezéssel történő felmondás, ahol a munkáltató dönthet úgy, hogy fizet végkielégítést, de ez hangsúlyozottan csakis az ő döntésén múlik, törvény nem kötelezheti rá. A másik eset az azonnali felmondás esete a munkavállaló részéről. Mivel az azonnali felmondást sosem jókedvében adja be a munkavállaló, hanem mindig akkor, amikor a munkáltató követ el mulasztást, a felmondás alapos indoklása jogosulttá teszi a munkavállalót a végkielégítésre. Gyakran a munkáltató ezt megtagadja, és ilyenkor a munkaügyi bíróság kötelezi rá. 3 év alatti munkaviszony esetén nem jár végkielégítés, 3 év után egy havi bér, 5 év után kettő, utána pedig öt évenként egy havi bérrel több. 25 év munkaviszony után már nem emelkedik a végkielégítés mértéke.
Ha könyveléssel, bérszámfejtéssel kapcsolatos kérdése van, keressen bátran!